Elmélkedjünk és emlékezzünk! Létezik egy pusztító világerő, amelyet egyetlen cél vezérel: hogy megszerezze a Föld összes erőforrásai felett az uralmat. Ennek érdekében az elmúlt ezerötszáz évben szisztematikusan, lépésről lépésre bontotta le a világ szakrális talapzatát. A dolog valószínűleg sok-ezer éve zajlik, de első látványos nyomát talán 451-ben találhatjuk meg a Kalkedóni Zsinat döntéseiben. Látszólag teljesen ártalmatlan határozatról van szó, amely szerint a római katolikus keresztények teremtő istene nem egyedüli személyiség, hanem a ma is jól ismert istenhármasság része: Atya, Fiú és Szent lélek. Ekkor – és csak ekkor – kerül be a szent iratok közé az Ószövetség, és ezáltal változtathatták át Krisztus eredeti szeretet vallását azzá a rettenetté, amely a hit nevében válogatás nélkül gyilkolt, és ősi kultúrákat pusztított el (aki nem hiszi, olvasgassa az Ószövetség kellemes történeteit, és próbálja meg összeegyeztetni azzal a szellemiséggel, amely az Újszövetségben található). Pedig Krisztus világosan kijelentette, hogy a Törvény korszaka véget ért. Új parancsolatot is adott nekünk, amikor azt monda: „szeressétek egymást”, tehát ő maga határolódik el a korábbi tanításoktól.
A következő állomás az őskeresztény hitű Atilla királyunk 453-ban bekövetkezett rejtélyes halála volt, amely eltűntette azt a személyt, aki megakadályozhatta volna ezt a folyamatot. Vannak azért örömteli epizódok is, a mi szerepünk ugyanis mindig az volt, hogy a pusztító világerők hatalma ellen tegyünk. Ilyen volt a 907-es Pozsonyi csata, amelyben Árpádnak sikerült tönkre vernie az akkori európai hadakat, akiket a frankok vezettek – 120 évig nem is mernek bennünket háborgatni, elkezdődhetett az országépítés. A Kárpát-medencét ismételten elfoglaló szkíta-hun-magyar törzsek megpróbáltak békességben élni. Sosem vívtak hódító vagy támadó hadjáratokat, csupán honvédő háborúik voltak. Hatszáz év küzdelmei, királygyilkosságai és ármánykodásai után Mátyás király felismerte, hogy ha meg akarjuk szilárdítani a helyzetünket Európa közepén, akkor muszáj vagy a legfőbb világi, vagy a legfőbb szakrális méltóságot megszereznünk, lehetőleg mindkettőt egyszerre. Az előbbit elbukta, mert nem lett legitim férfi utóda, és így a római császár örökölte a magyar trónt, az utóbbit pedig Bakócz Tamás bukta el a Medici fiókával szemben, aki egyszerűen megvásárolta a bíborosokat és X. Leó néven vált pápává 1513-ban. Értitek: egy bankár ülhetett Szent Péter trónusára! A szakrális világ ekkor indul valódi végveszélynek, az Apostoli Magyar Királyságot pedig hamarosan három részre szakítják (ez
volt Trianon 0.1-es változata).
Nézd meg jól a térképet, amely a Kárpát-medence vízrajzát ábrázolja.
Ma a Földön a legnagyobb kincs a víz… csak ezt a két információt kell
összeraknod, hogy értsd, mi miért történik…