Nyelvészkedjünk tovább! Mivel szavaink igei (mozgástendenciát hordozó) és névszói (állapotszerűséget leíró) változatban egyaránt léteznek, mindkét irányba tudunk általuk tájékozódni. Ezek a szavak nem egymásból vannak kiragozva, hanem egyetlen rendszernek a tagjai (forrás: Pap Gábor). Nekünk pedig az életnek és a minket körülvevő valóságnak azt a megfelelő szintjét kell megtalálni általuk, ahol a kettő felismerhetően ugyanaz. Nemcsak a teljesen azonos hangalakú (egyalakú) szavak ilyenek, hanem az azonos hangkategóriák is ugyanígy viselkednek, amiből pedig rengeteg van a magyarban. Ha leírom (vagy képírás, hímzés segítségével lerajzolom), akkor magát az állapotszerűséget ábrázolom, de amíg írok vagy rajzolok, a folyamatot örökítem meg. Az eredmény mindig állapotszerű, de benne van a folyamat is, és ez jelenség az alapja a gyógyító ábráknak és jeleknek. Bennünk sem az állapotszerűség hat, hanem az a tény 
tan), hogy a jelkép, a jel, az írás, a hímzés vagy a rajzolat segítségével újrateremtődik a folyamat. A legtöbb nyelvben ez nem így van, legfeljebb csak az állapotszerűséget képesek megérteni a keletkező ábrában. Vegyük végre észre: a világból nyelvileg jóval kevesebbet tud modellezni egy indoeurópai, szemita, indiai, vagy kínai, mint mi magyarok. És ez nem minősítés, csupán tény (vagyis tan). Nem véletlen, hogy minden ókori szöveget meg lehet szólaltatni magyarul! Bármilyen jelhalmazból áll a szöveg (ékírás, rúna, hieroglifa), szépen olvasható és értelmezhető, s éppen a hangkategóriák segítségével (forrás: Borbola János hieroglifa fordító).
Vannak azután olyan szavaink, amelyek párba állítva ugyanannak a koncepciónak a polárisan ellentétes végpontjai, miközben azonos hangkategóriákba tartoznak, vagyis a hangalaki változatok is kifejezik az összetartozásukat. Ilyen például az isten – sátán (iSTeN – SáTáN) páros, amely két lehetséges utat és két végkifejletet hordoz, vagy az érték – érdek (éRTéK – éRDeK) páros, amelyet magyarázni sem szükséges, és amely egyébként része annak a csoportnak, amelynek alapját az arany – arány – erény – irány adja (erről a IV részben már olvashattál). Ezek a párosok azt sugallják, hogy a választás minden esetben a miénk, és mindig szabad akaratból dönthetünk…
Végezetül egy érdekesség, ami remélhetőleg elindítja benned a továbbgondolkodást: figyeld meg az igen (iGeN) és a nem (NeM) szavunkat! Az „igen” a G és N hangkategóriák, vagyis az eGY (éG, iGe) és a Nő összetétele: égi nő, ige általi növekedés. A „nem” viszont már kizárólag egyetlen hangkategóriából jön létre, a nazálisból (nyámmogósból). A teremtés ige- és folyamatszerű, ezt őrzi a világ-virág (ViLáG – ViRáG) hangkategória megfelelés (forrás: Molnár V. József), de a manifesztálódott fizikai létben elengedhetetlenül szükséges hozzá a feminin. A tagadást pedig nem valamiféle rossznak, hanem az önálló létezés minőségének az alapjaként érdemes számon tartani.