Emlékezzünk! Egyetlen szkíta utódnép sem őrizte meg a hazáját (legalább egy kis részét) rajtunk magyarokon kívül. Az a tény, hogy szkíta-hun utódnép vagyunk, mélyen gyökeret eresztett bennünk, és még az Akadémia fura urai sem tudták maradéktalanul kiölni belőlünk. A mai nemzedéknek persze óriásiak a hiányosságai, ráadásul a hivatásos történelem-szürkítés (a kifejezés Dr. Varga Tibor jogtörténésztől származik) mindig sokkal kifizetődőbb volt, mint a valóság feltárása. Aki kételkedik szkítaságunkban vagy hun mivoltunkban, de nem akar sokat kutakodni, elegendő csak elgondolkodnia azon, vajon miért is nevez bennünket az egész világ hungárnak, és nem fingárnak? (Szörényi Levente örökbecsű kérdése). Akik viszont hajlandók egy kicsit gondolkodni, azok most megtehetik velem együtt!
A XIX. századi magyar költők és írók egész sora hivatkozik szittya őseire. Verbőczy István Tripartitum (Hármaskönyv) néven ismert szokásjog gyűjteménye (1514) szkíta jogrendről beszél. A Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) a Magyar Apostoli Királyság legfontosabb törvénytára. Ott volt minden nemes könyvtárában, és ezer esztendőn keresztül, Szent Istvántól az 1948-as forradalomig tartalmazta az évszázadok során meghozott törvényeket. Ez még akkor is így van, ha a magyar Wikipedia, a hivatásos történelem-szürkítők legnagyobb barátja azt akarja elhitetni velünk, hogy mindezt „nem hivatalosan” tette… Ilyenkor sosem tudom, sírjak vagy nevessek. A Törvénytárban az összes királyi rendelet fel van sorolva, s az 1696-os kiadás is megőrizte I. András király tiltó rendeletét, amellyel a Szent István által meghonosított új, római kereszténységet akarta védeni a Vata féle „pogánylázadás” leverése után. Mit is tiltott be I. András? Azt az ősi szertartásrendet, amely szkíta, népi, és nemzeti volt (ritus skythicus etnicus et gentilis). Szögezzük le tehát, hogy szkíták voltunk, és csak rajtunk áll, vajon megmaradunk-e annak, vagy sem!
Folyamatosan a múltban élünk, nem a jövőben, akár bevalljuk, akár nem! Mire ezt a mondatot elolvasod, már múlttá is vált, s ha nem becsülöd a múltadat, jövőd sem lesz!