Magyar mágia 
Tanuljunk! Mit jelent az a szó, hogy „pogány”? Mi jut róla az eszedbe?
A mai fogalom meglehetősen negatív, szinte egyenlő a barbárral. Pedig a latin szó az jelenti, hogy „nép” (paganus). Ipolyi Arnold szerint a „pogány” vallás maga az ősvallás, amely az eredetmítoszhoz köthető rituálékat és az istenképpel kapcsolatos élményeket és elvárásokat rögzíti. A magyar ősvallásról sokan írtak és beszéltek már, elég csak Pap Gábor és Szántai Lajos csodálatos előadásaira, könyveire gondolni. Ősvallásunk lényege, hogy alapvetően szeretet- és fény-vallás volt. Ami egyáltalán nem különös, sőt nem is különböznek, hiszen a Vela kataklizma utáni időszakban híján voltunk a fénynek, a rettenetes körülmények s a túlélő ösztön parancsa pedig gyökeresen kiölhették az emberekből a szeretetet. Nem véletlen, hogy amikor visszavágytunk a normalitásba, azt kerestük, ami elveszett, és ott találtuk meg, ahol szimbolikusan megőrződött. A fénnyel legtelítettebb időszakokat (a déli 12 órát és a nyári napfordulót) ugyanis a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem állapotaival azonosítjuk a mai napig.
S ha már itt tartunk, a magyar nyelv telis tele van azonos hangzású, névszó – névszó, vagy ige – névszó megfelelésekkel, amelyekről finnugrista akadémikusaink azt állítják, merő véletlen. Pedig dehogy is az, itt van például fő fényforrásunk, a Nap, és a Föld tengelyforgásának időegységét mérő nap szavunk. Nyilvánvaló az összefüggés közöttük, gondolkodni sem kell túl sokat rajta.
Ezekről az azonos hangzású fogalompárokról még többször is szó lesz, de most térjünk vissza a valláshoz, amely csodálatos nyelvünkben két jelentés felé ágazódik el (ezek gyakorlatilag ugyanazt jelentik más köntöst öltve). Az egyik a vállalás: a vallás megtartása (a vallásos „parancsok” betartása) ugyanis vállalásokat követel tőlünk. A másik pedig a vallomás, vagyis a hit megvallása, a tanúságtétel, ami a második legfontosabb eleme minden hitbeli elköteleződésnek.
A hit szavunk is érdekes, hiszen azonos hangkategóriákból áll, mint a híd. Mi is a hit? Átvezet azokon a küszöb-tereken, amelyek létállapotokat és dimenziókat kapcsolnak össze. A hit tehát elsősorban híd, a vallás pedig egyszerre vállalás és vallomás.