Extra Hungariam non est vita XIX. rész

Fohászkodjunk! Boldogasszony anyánk, fel kéne végre támadnunk, hiszen évszázadok óta zombik vagyunk! Kérlek, segíts bennünket!
Add, hogy észrevegyük, ötszáz éve pusztulunk rá a racionalitásra és az istennélküliségre. A szentség helyett az embert emeltük az égboltra, s ezáltal nemcsak elpusztítottuk magát a szentséget, hanem saját magunkat is szétszabdaltuk…
Add, hogy újra felismerjük a természet szakrális törvényeit, és ismét ezekkel együtt rezegve harmóniában élhessünk! Elhittük, mert elhitették velünk, hogy ránk emberekre már nem vonatkoznak azok az alapvető törvényszerűségek, amelyek a világot igazgatják, hiszen legyőztük és túlhaladtuk őket. Pedig az ember szerves része a természetnek, s ha kiszakítja magát belőle, saját magát pusztítja el…
Add, hogy bennünk magyarokban feltámadjon a kíváncsiság a valódi múltunk iránt! Százötven évvel ezelőtt elvették tőlünk, mert hagytuk és nem tettünk ellene semmit. Hamarosan azonban késő lesz, menthetetlenül el fogunk pusztulni a múltunkkal együtt.
Add, hogy ismét olvasni tudjuk a jeleket! A modernkor embere a mesterségesen gyártott híreknek hisz, és eszébe sem jut, hogy léteznek ősi eszközök a valóság ellenőrzésére. Számtalan jel vesz bennünket körül, csak ismernünk és felismernünk kell őket.
Add, hogy mindannyian az őszinte, tiszta szeretet parancsát kövessük! Ma mindenféle álságos, „humanistának” kikiáltott cukormáz fedi el azokat az érzelmeket, amelyeket titkolni illik.
Add, hogy ismét fogékonyak lehessünk a valódi értékek iránt, s hogy mi magunk is képesek legyünk igazi értékeket teremteni!
Istennő, adj nekünk feltámadást, amíg nem késő… Áldás.