Extra Hungariam non est vita XVII. rész

Emlékezzünk és higgyünk! Ahogy korábban megírtam, mi magyarok a Világteremtő Istennőt, Anahitát neveztük Boldogasszonynak, és egy élő, áldást osztó Krisztust dicsőítettünk, nem pedig egy megfeszített, megkínzott halottat (lásd a második bejövetel mellkeresztjeinek Krisztus ábrázolásait, amelyeket oly gondosan el akartak előlünk titkolni, s amelyekkel a hivatalos régészet egyáltalán nem hajlandó foglalkozni). Akkor hát ne is higgyünk a judeo–keresztény feltámadásban? – kérdezhetnéd. És éppen most, a húsvéti misztérium idején? Erre az utolsó bekezdésben válaszolok, de fontos érteni, hogy a Világteremtő Istennő mellett (után) léteztek-léteznek korszakteremtő istenek és istennők, akik egy adott időszakra jellemzőek. Ilyen például Jahve, az elmúlt négyezer év zsidó istene, és ilyen Allah, a legújabb kor arab istene.

A húsvéti misztérium azonban nagyon szorosan kapcsolódik a tavaszünnephez (vagyis az ősi újévhez), amely azért volt jelentőségteljes, mert a Vela kataklizma után az évkörben mindössze két napon állhat be az az elveszett egyensúly fény és sötétség között, amely az Aranykorban még természetes volt. Az egyik a tavaszi, a másik az őszi napforduló. Az őszi során a mérleg nyelve a sötétség felé billen, tavasszal azonban a fény támad fel, és onnantól kezdve egyre erősödik a következő három hónapban, egészen a nyári napfordulóig. Valódi feltámadást élhetünk meg tehát, ha ráhangolódunk az ősvallás tavasz-ünnepére, és megerősítjük lelkünket a megújuló természet segítségével.

És most jöjjön az első bekezdésben megígért válasz: érdemes vigyáznunk, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen istent választunk magunknak! Joseph Campbell mítoszkutató így fogalmaz: „Amikor megválasztod az istenedet, egyben azt az utat is kijelölöd, amely által értelmezni fogod a világot.” Az istenkép meghatározza a világképet, a hitrendszer pedig az erkölcsöt, amely végső soron megteremti a létezés adott kereteit. Egyet azonban fontos észben tartani: a mennyek országa sosem „demokratikus”. Minden hitrendszer hierarchikus, amelynek csúcsán maga a Teremtő áll – legyen az világteremtő, vagy korszakteremtő minőség.

Fontold hát meg alaposan, hogy