Emlékezzünk és folytassuk a tegnapelőtti gondolatmenetet! Minket magyarokat az ókori asztrológiai hagyomány a Nyilas csillagzathoz rendelte. Aki csak felületesen ismeri a jegyeket, az is tudhatja, hogy a Nyilas optimista, életigenlő, jövő-orientált és lelkes. Jelképe a kentaur, a mítoszok lénye, amely kifejezi az ösztönlény és a guru különleges egybeolvadását. A ló alsó test teszi lehetővé, hogy elrugaszkodhasson a földi síkról, az isteni felsőteste pedig felfelé szárnyal. A Nyilas mindig az ég felé tör, s a legszebb metaforát egy Nyilas napjegyű tanítványom fogalmazta meg, aki imádott lovagolni. Elmesélte, hogy amikor vágtázik, van egy pillanat, hogy a lónak mind a négy patája a levegőbe emelkedik, ami elképesztően eufórikus élmény.
Szomorú tény, hogy az összes, szkíta erkölcsiséggel rendelkező ókori íjfeszítő népet a Nyilashoz sorolták, de mára csupán nekünk maradt hazánk, a többi (például a pártus, az etruszk vagy a baszk) beolvadt vagy nyomtalanul eltűnt.
A nyári időszakban környezet- és fényszennyezés mentes helyen néz fel az égboltra és figyeld meg, hogy hol rajzolódik ki a Nyilas csillagkép. Ott, ahol a legsűrűbb a csillagfolyam: éppen a Tejút közepén! Spirál-galaxisunk ölelő karjainak egyikében, az Orion–Cygnus kar külső harmadában lakik Naprendszerünk, ezért jól láthatjuk a közepét, és akik képesek a kozmikus rezgések érzékelésére, hamar rá fognak jönni, hogy csodálatos energiazuhatag érkezik onnan. A Naprendszer zárt rendszeréből kifogyna a saját energia, ha nem érkezne kívülről korlátlan mennyiségben az a fény, amit elődeink a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem szenthármas minőségével azonosítottak (forrás: Pap Gábor). Mi magyarok ennek lehetünk a birtokosai és a közvetítői is. Az a dolgunk, hogy higgyünk a létezésében, felismerjük, és áramoltassuk a világban, hogy mindenki más is részesülhessen belőle.
Na és vajon a többi nemzet hova sorolódik? – kérdezhetnéd. A hagyomány a zsidókat a Bakhoz, az egyiptomiakat a Halakhoz rendeli, de vajon milyen csillagzatúak a mai Európa büszke népei: az angolok, a németek, a franciák, vagy az olaszok? Először is, csak a nagyon ősi népek kaphattak egyáltalán asztrológiai minősítést, azt ugyanis ki kellett érdemelni. „Égen pompázni potomra nem adatik” – írta Lugossy József (Ősmagyar csillagismei közlemény, 56. old). Másodszor, Európa mai büszke népei sehol sem voltak, amikor ezeket a jegyeket kiosztották. Német nemzet nem létezett, csupán őrgrófságok laza, egymással hadakozó szövetsége. A mai Frankhon területén több népcsoport élt, például a frankok, gallok, burgundok, nyugati górok, vandálok, normannok és belgák – sem a nyelvük, sem a kultúrájuk nem volt egységes. Az angolokat I. Erzsébet birodalmi törekvései és kedvenc kalóza, Sir Francis Drake hódításai kovácsolták egybe. Mi magyarok ekkor már réges-régen valódi, egységes nemzet voltunk, és ez még akkor is igaz, ha a mai kor hivatásos történelem-szürkítői mindent megtesznek annak érdekében, hogy merjünk kicsik lenni…
Amit nem értenek, az a szkíta erkölcsön alapuló kötelességtudat, és az a biztos hit, hogy nekünk magyaroknak küldetésünk van: elterjeszteni a világban a tejúti energiák kifogyhatatlan erejét és különleges minőségét. De ehhez ismerni kell a múltunkat, a kultúránkat, a keresztszemes hímzés csodáját, a pentaton hangrendet, a Szent Korona képrendjét és jelentését, meg egy csomó egyebet.