Az emberi lélek alapvetően társas lény; nem egyedül, hanem párban szeretné leélni az életét a 3D-s valóságban. Ezért aztán folyamatosan keresi a párját, a „nagy őt”, az „igazit”, és ha megleli, akkor végre boldog lesz. Legalább is egy ideig. Mert a párkapcsolatok egyáltalán nem maguktól működnek, hanem rengeteg munkát és odafigyelést igényelnek. Az összecsiszolódás folyamata pedig tele van fájdalommal és lemondással, ami végül le is darálhatja a kapcsolatot.
5. rész – Hogyan választunk párt?
Miután közelebbről is megvizsgáltuk a lehetséges kapcsolattípusok karmaasztrológiai jellemzőit, érdemes egy pillantást vetni arra az izgalmas kérdésre, vajon hogyan választunk magunknak párt. Tekintsünk most el azoktól az extrém esetektől, amikor valaki mindenfajta érzelem nélkül egyszerűen csak jól akar házasodni, anyagi biztonságot vagy státusz remélve a társán keresztül. A különféle „társadalmi nemek” problematikáját sem fogom érinteni, elsősorban azért, mert jómagam a leghatározottabban elutasítom, és rendkívül károsnak is tartom az egész elméletet. Maradjunk a normalitás talaján, és vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a legfőbb szempontok, amelyek a kapcsolatokat alakítják. Ehhez először azt kell megérteni, hogy alapvetően más a férfi és a nő biológiai szerepe, még akkor is, ha a modernkorban ezt tagadni illik. A férfiak dolga, hogy szétszórják a magjaikat, a nőké pedig, hogy kihordják, megszüljék és felneveljék az utódokat. A Vela kataklizma előtt ebből nem is volt semmiféle gond: a Föld tengelye ekkor még egyenes, nincsenek évszakok, örök tavasz honol, minden megterem, mi emberek pedig játszadozhattunk kedvünkre, hiszen nem kellett belegebednünk a létfenntartás kihívásaiba. Ennek az aranykornak szakadt vége 12000 évvel ezelőtt, amikor felrobbant a Mars és a Jupiter közötti bolygó, és a kataklizma hatására gyökeresen átalakult maga a Föld is. Az a maroknyi ember, aki túlélte a szinte teljes pusztulást, hajléktalanná vált a saját otthonában. Teljesen új stratégiákat kellett tehát kialakítani, amelyek az élet minden szegmensét érintették.
A legnagyobb gondot az élelmiszerek megtermelése és tárolása, illetve az utódok megfelelő minőségű gondozása jelentette. Hamar kialakultak a társadalmi különbségek, hiszen voltak, akik ügyesebben és hatékonyabban oldották meg a problémákat, s egy idő után egyáltalán nem volt mindegy, hogy kinek a vérvonala öröklődik. A kataklizma előtt a nők döntötték el, hogy mikor és kitől szülnek gyermeket, mivel az alapvetően matriarchális társadalomban a feminin szent volt. Akkoriban még tudták jól, hogy a világot csakis egy Istennő teremthette meg, hiszen életet adni csak nő tud. Csodálatos magyar nyelvünk megőrizte ezt a koncepciót, a nő ugyanis nő, tehát magát a növekedést, a valódi értelembe vett fejlődést jelképezi. A legősibb kozmogóniák (teremtésmítoszok) is ugyanezt a felfogást tükrözik, elég csak az őskáoszból megszülető Gaia történetére gondolnunk. Az új korszakban éppen ezért ketté kellett vágni a feminint, hogy a patriarchális rend kialakulhasson és megszilárdulhasson. Fogták a nők örömszerző képességét és odaadták az örömlányoknak (maga a fogalom pontosan ezt őrzi), a reproduktív képességet pedig az anya kapta, akinek továbbra is az volt a feladata, hogy kihordja és megszülje a megfelelő számú utódokat – de már nem játszhatta el az istennő szerepét. Oldalborda lett, alárendelődött a férfiaknak és teljes mértékben kiszolgáltatottá vált: nem lehetett saját vagyona, nem tanulhatott, egymaga nem dönthetett a sorsáról. A létrejövő vallások és hitrendszerek is ezt támogatták, az utódok táplálása és felnevelése ugyanis megkövetelte, hogy férfi és nő örökre egymáshoz legyen láncolva – de azért ne feledjük, a férfiak továbbra is minden gond nélkül látogathatták az örömlányokat.
Így teltek el az évezredek, a két nem alapvető, egymástól gyökeresen eltérő biológiai funkciója azonban ettől még nem változott meg. Ha a férfiak párkapcsolati viselkedését megvizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy miközben valamennyire rájuk is hatott a korszellem, nem mondtak le arról, hogy minél több helyre szórják szét a magjaikat. Ha egy férfi csalta meg a feleségét, azt a társadalom cinkos jóindulattal tudomásul vette, míg az asszonyokat megszégyenítették és megkövezték. Mára a férfiak két alapvető típusát különböztethetjük meg: vannak cowboyok, és telepesek. A nőknek elemi érdeke, hogy találjanak egy megbízható, dolgos telepest, aki előteremti mindazt, ami a családalapításhoz szükséges. A baj csak az, hogy közben sokan cowboyokról ábrándoznak, mert annyival izgalmasabbak…
A nőknek a kataklizma után két, egymástól jól elkülönülő korszakuk lett: az első a fiatal felnőttkortól a negyvenes évek közepéig tart, a második pedig akkor kezdődik. Az első szakaszban apát keresünk a gyermekeinknek – igen, még azok a harcos szinglik is, akik ezt foggal-körömmel tagadják, az anyaság ugyanis elementáris ösztön, amit csak nagyon nehezen lehet kiiktatni. Nem véletlen, hogy definíciószerűen abba a férfiba leszünk szerelmesek, akitől gyermeket szeretnénk, s akivel a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb gyermekeket hozhatjuk világra. Igen ám, de nagyon gyakran előfordul, hogy az a férfi valójában mégsem lesz a társunk a szó valódi értelmében. Ráadásul a várandósság bizonyos értelemben lezárja a szexualitást, különösen az utolsó hónapokban és a szülést követő hetekben. A női test gyökeresen átalakul, s amint megszületik a kis jövevény, a legtöbb nő végképp bezárkózik egy időre. Elkezdődik a szoptatás–pelenkázás–fürdetés véget nem érő taposómalma, férfi legyen a talpán, aki ezt zokszó nélkül képes végigcsinálni. Nézzünk szembe a tényekkel: a kisbaba érkezése szerelmi háromszöggé alakítja a kapcsolatot, akár bevalljuk, akár nem. A szerelmi háromszögeket pedig meglehetősen nehéz kezelni. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb gyermeket nevelő házaspár előbb-utóbb eltávolodik egymástól, s amint felnőnek és kirepülnek a kölykök, már nem tudnak mit kezdeni a kiüresedett érzelmekkel. Külső kapcsolatokat keresnek, máshol és mástól várják a boldogságot. Ekkor kezdődhet el a nők második párkapcsolati korszaka. Már nem kell bizonyítani, nem kell önmagukat feladni, kiteljesedhetnek és megélhetik a vágyaikat. Ha ilyenkor vonzanak be új kapcsolatot, az sokkal könnyebben a társukká válhat, mert már nem szükséges megalkudniuk.
Griga Zsuzsanna
Karmaasztrológus